Borsikafű

A borsikafű (Satureja hortensis) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó egynyári fűszernövény. Általában 30 cm magasra és 40 cm szélesre nő. Júliustól augusztusig virágzik, magjai augusztustól szeptemberig érnek. Hermaphrodita, azaz kétivarú, és rovarok porozzák be. Önmegtermékenyítő. Jól alkalmazkodik a könnyű (homokos) és közepes (agyagos) talajokhoz, és a jó vízelvezetésű talajt kedveli. Enyhén savas, semleges és lúgos (enyhén meszes) talajokon is megél, sőt nagyon meszes talajokat is tolerál. Nem tűri az árnyékot, száraz vagy nedves talajt kedvel, és jól viseli a szárazságot.

A borsikafűnek számos népies neve ismert Magyarországon, mint például borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csombort, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű és pereszlén. Különösen népszerű az erdélyi konyhában. A virágzó hajtásokból nyert illóolajat széles körben használják a parfümgyártásban. Az illóolaj a fejbőrre kenve segíthet a kopaszodás kezdeti eseteiben, míg a növényből készült kenőcsöt ízületi gyulladások enyhítésére használják külsőleg. A borsikafű magjai gátolhatják a közeli magok csírázását.

A borsikafű kiváló permakultúrás növény, számos hasznos funkcióval. Dinamikus akkumulátorként ismert, ami azt jelenti, hogy mélyen gyökerezve képes ásványi anyagokat felhozni a talaj mélyebb rétegeiből. Virágai rendkívül vonzóak a beporzó rovarok, különösen a méhek számára, ezzel hozzájárulva a kert biodiverzitásához. Kártevőriasztó tulajdonságokkal is rendelkezik; bab mellé ültetve elriasztja a rovarokat, és általánosságban is segít távol tartani a kártevőket. Jó társnövény hagymák és babok mellett. Jól tűri a szárazságot, de a nedves talajt nem kedveli, és árnyékban nem fejlődik jól. Önmegtermékenyítő, így könnyen szaporítható magról.